Sátai lakodalmas szokások

Kovács József gyűjtése - Sáta, 1974


Lakodalmi előkészületek

Ha egy fiú három-négy hónapig udvarolt egy lánynak és ezt a szülők nem ellenezték, akor egy este a fiú édesanyja és keresztanyja elment a lányos házhoz. Megkérdezték a lány szüleit, hogy fiuk udvarolhat-e tovább a lányuknak és az elkövetkezendő házasság ellen nincs-e kifogásuk. Ha nem volt kifogás, még aznap este megbeszélték, hogy mikor lesz a kendő. A kendő a mai eljegyzés ősibb formája. A fiatalok még akkor nem szólhattak bele, hogy nekik kivel kell az életüket leélni. Egy-két hónap múlva szokták a kendőt tartani. A kendőbe a vőlegény rendszerint nem ment, csak a vőlegény keresztapja, -aki a násznagy volt itt is, meg a lagziban is-, a keresztanyja és a testvérei mentek. A gazdagabb helyeken még a vőlegény barátai és a többi rokonok közül is hívtak egynéhányat. Mikor délután a kendőbe indultak, akkor már az egész falu tudta az új hírt. Mikor elindultak, az egész úton végig nagy zajjal kísérték őket a fiatal fiúk, s a falu ráérő lakói a menyasszonyos házig. Ezt a feltűnés kedvéért és azért csinálták, hogy a faluban mindenki tudja, hogy ez és ez kendőbe megy. Az úton vashordót gurigattak, fazekat vertek, kolompoltak, a nagy zajért mindent elkövettek. Mikor megérkezett a vőlegény küldöttsége, a násznagy illedelmesen beköszönt. Akkor leültették őket, s a menyasszony keresztapja, aki rendszerint a szószóló is volt, megkérdezte a násznagytól, hogy mi járatban vannak. "Van nekünk egy galambunk, de elrepült a párja, és azt keressük. Úgy gondoljuk, hogy ebbe a házba repült." Ekkor a szószóló tagadta, hogy itt nincs, akiért jöttek. A násznagy nagyon erősködött, hogy hozzák elő, akit ők keresnek. Ekkor rendszerint valakit vagy valamit felöltöztettek menyecskének. Volt, ahol egy kutyának vagy kecskének kötötték be a fejét piros kendővel, de zet a násznagy nem fogadta el. Hosszú vita után, hiszen a háziak szerint itt nincs semmiféle menyecskének való, végül csak elővezették. Ekkor a násznagy átadta a vőlegény által küldött karikagyűrűt, és ő is kért valami jegyet, hogy a vőlegénynek meg tudja mutatni, hogy hol jártak. A menyasszony egy pamuttal kihímzett zsebkendőt adott. Ezután egy kis vacsorát csaptak, ahol levest és kalácsot ettek, bort és pálinkát ittak. A tehetősebb helyeken nagyobb vacsorát csináltak, és sokszor reggelig is elmulattak. Ittak, beszélgettek, danoltak, és ilyenkor beszélték meg a lakodalom időpontját és az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A kendő után 3-4 hónappal szokták a lakodalmat tartani. Az esküvő előtt egy héttel, vasárnap délelőtt a vőlegény hívott egy nagyvőfélyt, akiből a faluban egy-kettő akadt. Két kisvőfélyt is hívott, akik általában a bérmakeresztfiai voltak.délután a vőfélyek elmentek a gazda által megjelölt helyekre hívogatni, a menyasszony és a vőlegény rokonaihoz egyaránt. vasárnap délután mindig minden háznál volt otthon valaki, mivel a vasárnap ünnepnapnak számított. A vőfélyek ünneplőruhába öltöztek. Ha bementek egy házba, mindig megkérdezték tőlük, hogy mi járatban vannak. Ekkor a nagyvőfély elmondta a hívogató verset, mert a verseket mindig és mindenhol a nagyvőfély mondta. A vers így hangzik:

Ez érdemes házhoz én most miért jöttem?
Mi feltétel alatt és kitől küldettem?
Hogy megmondjam, tisztelt háznép - szépen kérem -,
Ne vessék meg ezért mostani kérésem.

N.N. aki engem elbocsájtott
E nap estalkonyán egy dolgot rám bízott,
Hogy lakodalmára vagy menyegzőjére
Hívjak vendégeket hétfő reggelre.

Erre azt válaszolták, "hogyha Isten éltet, akkor ott leszünk, és köszönjük a meghívást." Csütörtökön, az esküvő előtti héten, vágták le a marhát. E nap még csak a legközelebbi rokonok voltak ott segíteni. Sütték a kenyeret, kalácsot és takarítottak.

Pénteken reggel megkezdték az elsőház [tisztaszoba] kipakolását. Onnan a homit a hátsóházba [rakodó, kamra] vitték. Az elsőházba hosszú asztalokat és lócákat helyeztek el. Sátrat seholse csináltak. Ha sok vendég volt, akkor az udvarra, vagy a csűr alá készítettek egy hosszú deszkaasztalt és mellé lócát. Ha sár volt, az asztal környékétleszórták kőporral vagy fűrészporral. Akinek bent nem jutott hely, az kint mulatott, éjszaka pedig a többiek is kijöttek, és kint táncoltak, de ezt csak akkor csinálták, ha az idő megengedte. Pénteken már többen voltak segíteni, szomszédok, rokonok. Ekkor már szakácsnő főzött. A szakácsnőt a gazda hívta. A rokonok közül választották ki azt, aki a legjobban tudott főzni. Az előkészület a fiús és lányos háznál egyformán zajlott le.


Ágyvitel

Szombaton reggel mind a két gazda meghívta az ágyvivőket. Ezek: tizenhat fiatalasszony, rokonok, szomszédok. Délután a vőlegényes háztól 4-5 szekéren mentek az ágyért a menyasszonyos házhoz. A vőlegény nem ment, csak a vőfély és a tizenhat asszony. A szekerek szénával voltak kibélelve. A lovakat, amivel csak tudták [rongy, szalag] kidíszítették. Mikor megérkeztek az ágyvivők a menyasszonyos házhoz, a nagyvőfély így köszönt be, s kérte ki az ágyat a szószóló felé fordulva:

Szerencsés jó estét kívánok mindenkinek,
Valakik lakjátok e házat mindenek.
Őrizete alatt legyetek Istennek
Ne legyetek rabja szerencsétlenségnek.

Édes jó uraim elérkeztünk immár,
A szép ajándékoknak elvitelére már.
Adjátok kezünkbe nem lészen benne kár
Van szép gyülekezet, ki készen várja már.

A menyasszonyágyat cifra dunnájával
Esztergályba metszett cifra guzsajával.
Hálóingvállával, evőkanáljával
Adjátok ki nekünk minden szerszámjával.

Ezután egy kis uzsannát kaptak s felpakolták a menyasszonyágyat. A menyasszonyágy részei: 9 párna, 2 derékalj, 1 szalmazsák, 1 dunna. Ez mind fehér huzattal, s néhol fodor is díszítette. Ezenkívül egy nyoszolya [ágy], egy komót [alacsony háromfiókos szekrény], egy rózsás láda, amibe a menyasszony ruháját rakták. Ezt mind a szekérre rakták, úgy hogy a dunnát a komót tetejére. A párnákat az asszonyok fogták, de a nyoszolyára is raktak belőle, és a dunnát is fogta vagy 8 asszony. Az egész holmit elosztották öt vagy hat szekéren, s a menyasszonyos háztól is csatlakozott az ággyal egy kísérő szekér.
Útközben énekeltek:

Este viszik a menyasszony ágyát,
Ellopták a nyoszolya négy lábát,
Addig babám nem fekszel az ágyba,
Míg meg nem lesz a nyoszolya négy lába.

Mikor megérkeztek a vőlegényes házhoz, a vendégeket fogadták, s az asszonyok mindjárt hozzá is fogtak az ágyvetéshez. Ha valaki tudott, el-ellopott belőle, vagy ha már készen volt, feldűtötte. Olyat is megcsináltak, hogy mikor már minden elkészült, és az asszonyok kimentek, a szobát szellőzni hagyták, akkor az útról valaki egy póznával [dióverő hosszú bot] benyúlt az ablakon és feldűtötte az ágyat. Természetesen ennek a visszarakása nagy munkát jelentett. Ezután egy nagy vacsorát csaptak, húslevest, tejbekását ettek, bort és bundapálinkát ittak [bundapálinka: kocsmai 26 krajcáros fehér pálinka]. Az ágyvivő asszonyokat nyoszolyóasszonyoknak hívták. Ha más falubeli volt a menyasszony, akkor is így zajlott le az esemény, csak a vőlegényes háztól hamarabb indultak az ágyért. A vacsora alkalmával sok helyen éjfélig is elmulattak. Vasárnap délelőtt a menyasszony összehívta a lánypajtásait vőfélybotot fűzni.
A vőfélybotot az asztalossal előre elkészített fabuzogányra fűzték. A fabuzogány egy 40 cm hosszú kerek, 3 cm átmérőjű bot, aminek az egyik vége hegyes volt. Keresztbe kis léceket erősítettek rá, amiknek az élei be voltak vagdalva, ezekbe a vágatokba kötözték a szálakat. A vőfélybot szálait 16 db 70 cm-es és 16 db 1 mm-es vékony madzagra fűzték, majd vegyesen kompért [burgonya], tolut [libatoll], színes rongydarabkákat és pattogtatott kukoricát erősítettek rá. Ez a munka, mármint az egész vőfélybot elkészítése egy fél napot vett igénybe. Este rövid mulatságot rendeztek, ahol a faluból bárki táncolhatott, de ez a mulatság mindössze két órán át tartott. A cigányok [muzsikások] a szoba sarkában voltak elhelyezve a fal mellé állított deszkán, ami földbe ütött cölöpökön állt. Természetesen a régi parasztház földes volt.
Mikor véget ért a mulatság, mind a két helyről, vőlegényes és menyasszonyos háztól is hazamentek a vendégek.

Kovács "Lemez" József gyűjtése

Helytörténet >>